A médiakonvergencia központja
A számítógépek és az informatikai alkalmazások széleskörű elterjedése, a távközlés, a média és az informatika összeolvadása új problémák elé állítja a fejlesztőket, a gazdasági döntéshozókat és a szabályozó hatóságokat egyaránt.
Milyen új szolgáltatásokra lesz igény ebben a komplex információs térben, és hogyan kell egy ilyen szolgáltatást megtervezni? Milyen hatással van a technológia a fogyasztók viselkedésére, és hogyan hatnak a fogyasztói elvárások arra, hogy mely technológia tud elterjedni?
Ezek a kérdések mérnöki, informatikai, illetve társadalom- és gazdaságtudományi ismeretek és módszerek együttes alkalmazását igénylik.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Magyar Telekom Rt. 2002-ben a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékén belül ezért létrehozta a Média Oktatási és Kutató Központot az új, konvergens média jelenségeinek vizsgálatára. Az együttműködés a Telekommal ugyan 2009-ben lezárult, de a Központ továbbra is hazai digitális kultúra-kutatás meghatározó intézménye. Munkatársaink a Kulturális Iparágak mesterképzés szakirány működtetése mellett kutatásokat folytatnak, szakmai előadásokat tartanak.
A globális tudástér: kommunikációs hálók és az információ társas használata
Az információ jelentőségét társadalmi használata, hasznosulása határozza meg.
A technológiai fejlődés az információáramlás, -kezelés és -átadás olyan új formáit honosította meg mindennapi életünkben, amelyek akár tizenöt évvel ezelőtt is elképzelhetetlenek voltak. Az internet és általában a digitálisan tárolt és széles körben hozzáférhető információ afféle globális archívum kialakulásához vezetett, amelyben elmosódik a határ a „nyilvános” és a „személyes” információ között. Az információs csatornák – például az internet vagy az új mobil hálózatok – jelentőségét és potenciális üzleti lehetőségeit az érti meg, aki figyelembe veszi, hogy e csatornák és információs tartalmak hogyan ágyazódnak be a társadalomba, hogyan illeszkednek a mindennapi élet rutinjaihoz, s hogyan alakítják át ezeket.
Emergens közösségek a virtuális térben: peer modellek és open source kezdeményezések
Az új média, a sokcsatornás, decentralizált és sokirányú információáramlás jelensége megváltoztatja az egyén és a társadalom tudáshoz való viszonyát, a tudás hozzáférésének, fogyasztásának és felhasználásának technikai lehetőségeit és céljait. Az új médiatér új társadalmi formák, hálózatok és emergens közösségek kialakulásához is vezet, melyek nem igényelnek központi, hierarchikus intézményt vagy irányítást, és ezért teljesen új gazdasági, jogi és szociológiai, valamint technikai megoldásokat követelnek. A peer production általános fogalmába olyan változatos jelenségek tartoznak, mint a szabad szoftver mozgalom (open source), a nyitott tartalom (open content), a tartalom közösségi értékelése, szűrése, rendezése (az open directorytól a kollaboratív filteringig), vagy az újfajta termék- vagy erőforrás-elosztási megoldások (például a fájlcserélő hálózatok és a grid-megoldások). E jelenségek szükségképpen maguk után vonják a szerzői jogok koncepciójának felülvizsgálatát. Az új szerzői jogi mozgalmak leírásához, megértéséhez szervezetelméleti, gazdaságszociológiai, politikai gazdaságtani, antropológiai, jogi ismeretek szükségesek. A MOKK széles körű együttműködés keretében vizsgálja az új média felvetette kérdéseket, technikai és társadalomtudományi elemzésekkel kíván hidat teremteni a „tartalom-centrikus” és a „technológia-centrikus” megközelítések, valamint a praktikus alkalmazások és a tudományos modellek között.
Információtúlterhelés és szűrési rendszerek: az információfeldolgozás új megoldásai
Az interaktív digitális média a legkülönbözőbb típusú információhoz való korlátlan hozzáférés, az „információs társadalom” ígéretét hordozza. Az Internet és a digitális kultúra kutatása mindeddig kevés figyelmet fordított magára a felhasználóra, akit az információbőség épp olyan komoly problémákkal szembesít, mint az információhiány. A digitális világ felhasználó-központú elemzései a testre szabási technológiák, a közösségi szűrési technikák, vagyis a praktikus alkalmazások első megjelenésével kezdődtek el. Ma már látható, hogy a felhasználó, s az egyén szempontjából óriási jelentősége van a szűrési és információfeldolgozási technikáknak, a tudásmenedzsment képességek személyes elsajátításának. A MOKK a technikai újításokat és lehetőségeket az egyén kognitív képességeivel és társadalmi igényeivel összefüggésben kívánja vizsgálni, innovatív fejlesztésekkel és programokkal szeretné segíteni az egyéni és társas információfeldolgozás folyamatát.
Archívum és rögzített tudás: az információ-tárolás új követelményei
A digitális kultúra alapintézményei a nagy nemzeti memóriapaloták – adattárak, múzeumok, levéltárak, valamint a privát digitális archívumok. Az itt tárolt információk megtalálása, elérése, a tudás rendezése
és a visszakereshetősége komoly informatikai probléma. Az informatikai kompetenciát ki kell egészítenie
a rendezés- és osztályozáselméletnek, a könyvtártudománynak, a könyvtári informatika elméleti ismereteinek, illetve a nagy memóriaintézményekben folyó dokumentumfeltáró munka (katalogizálás) sok évtizednyi gyakorlati tapasztalatainak. A MOKK olyan komplex információfeldolgozási megközelítéseken dolgozik, amely a felhasználói felületek ergonómiájától a szűrési és osztályozási eljárások kognitív tudományi alapjain át az adatbázis-építés informatikájáig felöleli a releváns tudományágak legfrissebb tapasztalatait.
Intelligens hálózat: a gépi szövegfeldolgozás ígéretei
A dokumentumok tartalmának feldolgozása, a metainformációk összegyűjtése és dokumentumokhoz rendelése régóta olyan nagyságrendű feladat, hogy azt emberi munkaerővel lehetetlen megoldani. Egyre inkább szükség van arra, hogy gépi úton végezzünk automatikus vagy félautomatikus osztályozási, tárgyszavazási, tartalomkivonatolási feladatokat. Ennek során nyelvtechnológiai, szemantikai, ontológiai erőforrásokat kell igénybe vennünk. A szövegek gépi feldolgozása, értelmezése, illetve az intelligens ember-gép kommunikáció megköveteli a számítógépek természetes nyelvi képességeinek ki- és továbbfejlesztését. Ehhez egyfelől a természetes nyelv ismeretére, nyelvészeti tudásra, illetve ezek hasznosítását megvalósítani képes nyelvtechnológiai kompetenciára van szükség. A klasszikus értelemben vett nyelvtechnológiai eszközök egy adott pont után már nem alkalmasak önmagukban a gépi szövegfeldolgozásra, mert szemantikai képességek hiányában nem képesek feloldani a természetes nyelv többértelműségét, illetve homályosságát. A szemantikai szint figyelembe vétele, kezelése már a szakterületi, ipari ontológiák igénybevételének szükségességét veti fel, ám a mesterséges intelligencia építéséhez, a gépek szemantikai képességekkel történő ellátásához elengedhetetlen ontológiai-ismeretelméleti, nyelvészeti, kognitívtudományi szaktudás.
A mobilitás lehetőségei: a térinformatika és a kommunikációs csatornák összekapcsolása
A mobil távközlés nem pusztán azért hoz forradalmi változásokat, mert a kommunikáló ember mozog, tehát bárhol lehet, hanem azért is, mert az új technológia révén azonosíthatjuk helyét a fizikai-földrajzi térben, és tudhatjuk azt is, hogy más objektumok hol vannak hozzá képest. Ezt a két információt összekapcsolva segítséget adhatunk a felhasználóknak a fizikai térben való navigációra, mozgásra. Ez természetesen jelentős mértékben átalakíthatja az emberi térhasználat eddig gyakorlatát, a munkavégzéstől és a közlekedéstől a vásárláson, szórakozáson át egészen az otthoni tér használatáig. A virtuális és valóságos terek újfajta szimbiózisára kell felkészülnünk, amelynek elemzéséhez szükség van a térhasználatra vonatkozó eddigi ismereteinkre is. A nagyobb életmódváltások sorozatában a gazdaságtörténet egyik rendkívüli mozzanata volt, amikor a családi gazdaság felbomlásával a munkahely és az otthon terei elváltak egymástól. Ugyanilyen jelentőségű fordulatot hozhat a privát és a köztér, a munkahely és az otthon közti határ elmosódása. Márpedig a hálózat nyújtotta újfajta munka-, vásárlási, fogyasztási és szórakozási lehetőségek erre a „visszarendeződési” folyamatra utalnak, amelyet munka-, fogyasztás- és gazdaságszociológiai és antropológiai szempontból is értelmeznünk kell, ha a mobilitáshoz kötődő új szolgáltatások jövőjét szeretnénk elemezni, megtervezni.